Lehetséges-e valamiféle „felvételt” készíteni az értelemről vagy „továbbítani” azt az egyik élőlénytől a másikig?
Ha igen, akkor majmokat és csirkéket oktatnánk az egyetemeken.
Nőhet-e egy ember értelme attól, hogy egy másik tanul?
Nem igazán.
Kifejlődhet-e értelem valamiféle gondolkodás gyakorlása nélkül? Igen valószínűtlen.
Az értelem fejlődéséhez, úgy tűnik, egyetlen feltétel szükséges: MAGÁNAK az értelemnek a SZÁNDÉKA. Semmi más nem kell, csak a gondolkodás szándéka.
A fenti szempontok alapján világos, hogy CSAKIS az Értelem fejlesztheti SAJÁT MAGÁT. Senki más nem tehet bennünket értelmesebbé és bölcsebbé – csakis mi magunkat. Nem így van?
Tehát, az értelem legfontosabb jellemzője, hogy képes ÖNMAGÁT fejleszteni a SZÁNDÉKÁNAK irányába.
Most próbáld meg elképzelni, hogy mi történne az értelemmel, ha NEM szándékozna fejleszteni magát. Mi történne a te értelmeddel, ha úgy döntenél, hogy egyáltalán NEM használod?
Tegyük fel, hogy elhatároztad, NEM gondolkodsz többé. Világos, hogy értelmed idővel bomlásnak indulna, és jelentősen meggyengülne.
Az értelemnek tehát van indítéka ahhoz, hogy fejlessze önmagát. Számára a legjobb és leglogikusabb választás, hogy növeszti és kiterjeszti önmagát. Mert egyébként csak gyengülne, szélsőséges esetben akár meg is szűnne létezni.
Talán nem kellemes érzés, ha értelmünk és ismereteink gyarapodnak?
Töprengenél azon, hogy az ellenkezőjét válaszd?
Szeretnél kevésbé értelmes lenni?
Kérlek, jegyezd meg a fenti kérdésekre adott válaszaidat – hamarosan szükséged lehet rájuk.
Hol rejtőzik az értelem?
Miben tér el egy élő és egy holt test a halál pillanatában?
Mindkét esetben minden szerv pontosan ugyanolyan.
Még az atomok is egyformák.
Akkor mi a különbség?
„Az öntudata eltűnt” – mondaná sok szakértő.
Eltűnt, de HOVÁ? Különben is, hol van, amikor élünk? Az biztos, hogy NEM valamelyik szervben, még csak nem is a test valamelyik atomjában, mert a halál pillanatában azok mind ugyanolyanok, mint az élő testé. A szervek és atomok nem „mennek” sehová. Ugyanolyanok maradnak, és csak később indulnak oszlásnak.
Ebből az egyszerű példából arra kell következtetnünk, hogy az öntudat, csakúgy, mint az értelem (ami az öntudat bizonyos megjelenési formája), az atomokból álló anyagi valóságtól függetlenül létezik.
Hol vannak hát? Egyelőre nem tudjuk, de ez nem jelenti azt, hogy nem is tanulmányozhatjuk őket.
Mindazonáltal érthető, hogy az anyagi eszközök (atomokból készített szerkentyűk) alkalmazása az öntudat és az értelem tanulmányozására nem lehet túl jó ötlet.
Az ELME lenne a megfelelő eszközünk. Használjuk tehát!