Követelhetsz-e szeretetet?
Szeretnél-e igazán valakit, ha „feltételeket” szabna?
Mi történik az igaz Szeretettel ilyen helyzetekben?
Abban a pillanatban, hogy megpróbálunk szeretetre kényszeríteni valakit, vagy feltételeket kötünk ki, a Szeretetnek nevezett magasztos érzés egyszerűen megszűnik létezni. Azonnal keserűség, csalódás, netán csalárdság váltja fel, amint a feltételeket felfedezik.
Ez aztán igen „kényes helyzet”, hogy finoman fogalmazzunk.
A fentiekből világos, hogy:
Az Igaz Szeretet átéléséhez az egyéni értelmek autonómiája (önrendelkezése) semmiféleképpen nem sérülhet.
Az egyéni értelmeknek maguknak kell VÁLASZTANIUK azt, hogy magasztos érzelmeiket megosztják más egyéni értelmekkel, mégpedig SAJÁT Szabad Akaratuk folytán.
Így tehát az „egyéni értelmek” önrendelkezését, mint a Szeretet-terv egyik szükséges feltételét határozhatjuk meg.
Az „egyéni értelmek” önrendelkezése nélkül nincs lehetőség Szeretetre.
Az egyéni önrendelkezés elengedhetetlen része a Választás korlátozásoktól mentes Szabadsága, avagy a Szabad Akarat.
Korlátozható-e bármiképpen az „egyéni értelem” ilyen önrendelkezése? Ha a Tervben az „egyéni értelem” bármilyen korlátozásra bukkan, az kellemetlen érzelmeket, csalódást és becsapottságot ébreszt benne.
Tehát, a Szeretet-tervben az egyéni értelem önrendelkezése határtalan kell legyen.
Folytatás: Az önrendelkezés következményei