Képzeljetek el egy gyermeket, aki lejön erre a bolygóra és fogalma van róla, hogy volt már itt korábban is. Ösztönösen érzi, nem részletekben, hogy „volt már itt, tette már ezt”.
Miféle gyereket eredményezne ez? Először is, olyan gyerek lenne belőle, aki nem akar lineáris módon tanulni, mert látja a végeredményt és a teljes koncepciót.
Addig ti, akik lineárisak vagytok, megpróbáljátok megtanítani neki a részleteket. Ez történik mostanában. Így olyan gyerekekhez jutnátok, akik nem akarnak csendben ülni, míg a tanár a „linearitás táplálékát” adja nekik, miközben ők már a teljes képpel rendelkeznek a kvantum-kérdésről.
Amikor a gyerekek elkezdenek unatkozni és kikapcsolnak, akkor ti ezt betegségnek hívjátok (figyelemhiányos rendellenesség). Külön csoportokba dugjátok és gyógyszerezitek őket! Ezt teszik az Emberek. Nem akarjátok látni az evolúció következő hullámát.
A bolygón az oktatás jelenleg meg van győződve arról, hogy az emberi természet statikus és soha nem fog változni. Ezért jól megvannak az olyan oktatási rendszerek fejlesztésével, amelyek már több mint 100 évesek.
Folyamatosan faragják ezeket az eljárásokat, hogy azok egyre jobbak és jobbak legyenek, azon normák szerint, amelyekről ők úgy érzik, hogy megfelelnek egy 100 éves tudatosságnak.
Azt hiszik, hogy a gyerekek, akik ma születnek, majd ugyanolyan tudatossággal rendelkeznek, mint ők és az ő szüleik és az ő szüleik szülei. Úgy tűnik, hogy a gyerekek kiegyensúlyozatlanok, amikor egyszerűen nem akarnak részt venni a régi lineáris oktatásban!
Ezt látjátok mindenhol a földön.
Az új gyerekek felnőnek. Fiatal felnőttek lesznek, elmennek egy munkahelyre és a munkaadójuk lineáris hozzáállást vár el tőlük. Ezek az ifjú emberek azonban konceptuális szempontból látják ezt a lineáris megközelítést és elutasítják. Nem akarnak többé kapaszkodni a tapasztalat létráján, mert a DNS-ük azt kiáltja, hogy ők már voltak ott.
Ezek az új Emberek elemi erővel érzik a bennük lévő Akashát. Tudják magukról, hogy ők öreg lelkek. Csak még nem ismerik a szavakat, hogy ezt ki tudnák fejezni. Ott van az agyukban és az a koncepciójuk, hogy biztosan tudnak annyit, mint bárki a létra tetején.
Természetesen ez így nem igaz, mert valójában nekik is az alján kell kezdeniük és onnan felküzdeni magukat. De a munkaadónak elő kell állnia valami nagyon kreatív nemlineáris ösztönzéssel, hogy ott tartsa őket. Különben felmondanak, és máshol próbálják ki magukat.
Mindezt Emberi evolúciónak hívjuk.
Az emberiség a szemetek láttára fejlődik. És mégis olyan sokan azok közül, akik képzettek és jobban kellene tudniuk, lefelé kényszerítik ezeket a fiatalokat, még több frusztrációt okozva nekik.
Belekényszeríthetitek őket a linearitás dobozába, ha akarjátok, de el fogjátok veszíteni a tiszteletüket és a figyelmüket. Ez evolúció, nem kiegyensúlyozatlanság és nem betegség!
Ez a bölcsesség növekedése.
Forrás: Kryon közvetítés: 2013 Lisszabon