A tizenegyedik: Isten azt akarja, hogy te a magad módján meglásd, hogy valójában ki vagy. Merészségre, bátorságra van szükséged, mert ez a különleges hit örökre megváltoztat. Lesznek olyanok, akik figyelik a változásodat. Lesznek olyanok, akiknek majd nem tetszik. Ezek azok, akik nem szeretnek semmi változást, mert ők tőled függnek, hiányozni fog nekik a te erőd. És talán ők azok, akikre nincs szükséged az életedben? Ez a szabad döntés. Minden ekörül forog. Minden.
Hogyan?
"Kryon, hogyan csináljuk?"
Az első: az első dolog, amit meg kell tenned, hogy interdimenzionálissá válsz. Azért nem olyan nehéz, mert annak az ajtónak a túloldaláról származó segítséggel felfüggesztheted a hitet. Az a gyönyörű kéz, amely megjelenik és szeretne megérinteni, segíteni fog felfüggeszteni a hitet és elkezdeni körben gondolkodni.
A második: meg kell értened, hogy Isten családjának része vagy. Még elkezdeni sem tudod ennek a hitrendszernek a megközelítését anélkül, hogy éreznéd a család kapcsolatát a Szellem részéről. Nem lehet az, hogy „Isten és te.” Ezt nem választhatod szét ilyen módon. Ki kell állnod és kijelenteni: „Az egésznek egy darabkája vagyok. Ott voltam, amikor a földet teremtették.” Így volt. Velem voltatok. Együtt szemléltük. Úgy kell kezdened gondolkodni, mint a család és amikor ez sikerül, látomásban lesz részed, ami lassan valósággá válik.
A harmadik: Legyetek könyörületesek. Minden dologban legyetek könyörületesek. Most meg kaptátok a három szabályt Isten arcának megérintéséhez – interdimenzionális felfogóképesség, ráeszmélés a családra és könyörületes szellem. Mondhatod: „De Kryon, ezek magatartásformák. Melyek azok a lépések, amelyeket meg kell tennünk?” Ne kérjetek négydimenziós szabályokat egy interdimenzionális folyamathoz. A lépések a szavak és a szabályok nem működnek, amikor kvantum állapotban vagytok. Amikor magadévá teszed ezt a három tulajdonságot és összekombinálod őket, nem tudod visszatartani, hogy kitáruljon az ajtó, hogy az a kéz feléd nyúljon, mert éppen most adtál engedélyt a Felsőbb-Énednek, hogy csatlakozzon hozzád. Amennyire csak el tudod fogadni, amennyire csak szükségét érzed, a magad módján, a saját ösvényeden, a te időbeosztásoddal, az a kéz majd kinyúl és megfogja a tiédet és soha többé nem kell elhagynod azt. Azért olyan nehéz ez az egész, mert egy olyan utazásra indulsz, amely kívül esik a ti dimenziótokon – kívül a ti valóságotokon – értelmi képességeteken és azon a komfort-zónán, ami nektek a 4D. Az első kérdések, amit majd felteszel, hogy: "Ki vagyok én? Ki vagyok én az Univerzum sémájában? Mit kéne tennem? És hogyan kéne tennem? Hol kezdjem?" Ezek jogos kérdések, de mindegyik nagyon nehéz. Mert a válasz bármelyikre is, nem olyan válasz, amelyet logikával fel tudsz fogni, pedig ezt akarjátok. Mert négy-dimenziós lények vagytok, és azt feltételezitek, hogy a ti valóságotok, Isten valósága is. Ám az igazság az, hogy önmagad egy interdimenzionális darabjának a keresését folytatod. Ezért ezen kérdések közül, valójában egyik sem válaszolható meg úgy, hogy az kielégítő legyen számodra. Itt rejtőzik a csalódás sok ember számára, Isten keresése, négy-dimenziós felfogásban.
Most pedig hasonlatként egy kis teremtményt fogunk bemutatni. Legyen ez egy hangya és ez a hangya kapott egy feladatot. Az összes többi hangya azt akarja, hogy menjen és találja meg Isten arcát. Intuitíven tudják, hogy Isten arca egy adott helyen van. Így a hangya elindul és elkezdi az utazást. Egy hatalmas festményen találja magát, amely olyan hatalmas, mint egy fal. Tulajdonképpen, a festmény Isten arca és gyönyörű. A színek vibrálnak, az arc örömteli, de a hangyának erről az egészről fogalma sincs. Csak azt tudja, ahogy megy lépésről lépésre, hogy nagyon sok festék van a lábai előtt. Nem számít, hogy mennyit utazik a hangya a képen, fogalma sincs arról, hogy Isten arca mire hasonlít. A hangya túl kicsi ahhoz, hogy lássa az egészet és továbbra is csak a darabjait érzékeli a kirakós játéknak. Így hát visszamegy és jelenti a többi hangyának: "Csak mentem és mentem. Megérintettem Isten arcát, de az csak festék volt. De amikor már elég sokáig mentem, a festék színe megváltozott és más színű lett." Ezért Isten arcának valósága ezeknek a hangyáknak egy állandóan változó színű festék. A hangya számára nincs mód, hogy lássa az átfogó képet. Az emberiség hasonló, mert úgy fogja fel Istent, mint az emberiség négy-dimenziós díszletének részét és ebből gyárt feltételezéseket. A probléma a következő: amikor eljutsz egy dimenziók közötti állapotba, ott nincs semmi olyan megfigyelni való, amit te látni akarsz, vagy aminek a látásához az életedben hozzászoktál. Ott nincs logika vagy tiszta érzékelés. Ezért négydimenziós döntéseket hozol, annak alapján amilyen az élettapasztalatod, de ezek közül egyik döntés sem helyes, mert ezek csak a te valóságodat tükrözik, nem Istenét. Olyan sokszor hallottátok már a kifejezést: "Isten útjai kifürkészhetetlenek." Ez csak a 4D-s teremtmény számára titokzatos! Valójában viszont kiemelkedő logika és értelem van benne. Egyáltalán nem titokzatos.
Első pont: Semmivel kapcsolatban ne gyárts feltevéseket. Ez azt jelenti, hogy el kell vetned a négy-dimenziós elképzelésedet azzal kapcsolatban, hogy hogyan működnek a dolgok, amikor veled és a Szellemmel kerülnek kapcsolatba. Amikor a rendszer működésére kerül sor, ne gyárts feltételezéseket semmiről. Ez a legnehezebb dolog egy Emberi Lény számára! Még egy mély meditációban is, az Emberek feltevéseket gyártanak. Ott ülnek, kinyitják azt az ajtót és megpróbálják elképzelni, hogy honnan érkeznek a hangok. "Ne próbáld megérteni." Inkább csak "Egyszerűen, használd." Amikor azért imádkozol, hogy mutassuk meg az ösvényed, ne feltételezd, hogy tudod mi lesz az. Ne feltételezd, hogy tudod, hogy hogyan fogják majd megmutatni! Semmit ne feltételezz, haladj előre és érjen meglepetés.
Kettes pont: Úgy lásd magad, mint a káosz részét. Nem állsz egyedül, mint négydimenziós teremtmény, amelyet hirtelen beleraktak a lehetőségeknek ezen levesébe. Inkább te vagy az egyik lehetőség a levesben. Arra kérünk, jelentsd ki, hogy része vagy a rendszernek. Néha azt mondjuk, birtokoljátok és tegyétek magatok részévé. Néhányan azt mondják: "Nos, ez elég könnyűnek hangzik. Ezt fogom tenni". De nem könnyű, mert Istentől elkülönülve látjátok magatokat állandóan. Azt mondod: "Én itt vagyok, Isten ott van. Megpróbálok eljutni Istenhez." Mi inkább azt mondjuk, hogy úgy kell látnod magad, mint Isten része és következésképpen, a rendszer része.
Hármas pont: Ne féljetek belépni. Nagyon sokféleképp teszitek. A legjobb dolog, amit egy Ember valaha is kérhet a következő: "Istenem mondd meg, mi az, amit tudnom kell?" Így lépsz be a rendszerbe. Ez a látszólagos káoszba való belépés aktiválása. Nyugtázása annak, hogy kész vagy megtenni valamit, még anélkül is, hogy értenéd, hogy mi is az. Az első három alapelv tehát rólad szól. Nem gyártani feltevéseket, magadévá tenni a rendszert és belépni. Úgy hangzik, mintha könnyű lenne. De meg kell értened, hogy a legtöbb Emberi Lény nem így csinálja és gondjai vannak mindegyikkel. Az elképzelés, hogy Isten különáll tőled, szétválasztja a lényeket és nem egyesíti Istennel. Ott vagy a Földön, hiszel a tanításoknak, hogy a Szellem energiája különálló és el van választva az Embertől. Azonban ha használni fogod a rendszert életed mindennapjaiban, bele kell helyezned magad. Ez nincs összhangban semmivel, amit eddig tanítottak neked, de most már ez kell, hogy legyen a valóságod. Az önértékelésed is bekapcsolódik a játékba. Mert az Ember, aki úgy érzi értéktelen, soha nem lesz képes megküzdeni a ténnyel, hogy része Istennek.
Négyes pont: Bízz az első megérzésben és kövesd azt. Milyen sokszor voltál már olyan helyzetben, amikor azt mondtad: "Ó, bárcsak azt tettem volna, amit először gondoltam?" Ez valóban része a rendszernek, a legelső ösztönös megérzés az adott helyzetről. Néhányan intuíciónak hívják, de ez ennél sokkal több. Lesz, akinek ezt tanulni kell, mert sokan közületek nincsenek hozzászokva, hogy milyen is az első ösztönös megérzés. A rendszer része, hogy kezded megérteni mire hasonlít és milyen érzés az intuíció és milyen az ösztön. " Kryon, hogy kellene ezt csinálni?" Kérd: "Kedves Szellem, add, hogy felismerjem a jeleket, amikor érzem és hallom őket és felfogjam, hogy miről is van szó." Ígérjük, hogy mindig megkapjátok, amit kértek, de hogy az milyen tisztán jelenik meg az elmétekben, az rajtatok múlik. Vannak olyan Emberi Lények, akik tulajdonképpen elnyomják az ösztöneiket. Nem szeretik az ösztöneiket és inkább logikájuk szerint haladnak. Sokan egyáltalán nem gondolkodnak a szívükkel, csak az agyukkal. Közben gyakran az első megérzés a "szív-kapcsolat" folyamata.
Ötös pont: Szükség van a cselekvésre, a te részedről. Az ötös pont, amit annyira félreértettetek. Elmúltak azok a napok, amikor az Emberi Lény csak ül és vár Istenre, hogy az tegyen érte valamit. A rendszer ott van mindenhol körülötted. Készen arra, hogy kielégítse az igényeidet, ám ha soha nem nyitod ki az ajtót, soha semmi nem fog történni. Az Emberek mégis tovább imádkoznak. "Annyira vágyom a gyógyulásra," mondják. "Annyira akarom ezeket a dolgokat! Szeretnék egy társat az életemben. Szeretném tudni, mit kezdjek az életemmel." Így, minden nap, minden idejüket imádsággal és meditációval töltik, könyörögve, soha nem hagyják el a házat, állandó imádságban. Ki kell lépned és kitárni az ajtókat. Ez sokféle formában és tiszteletadással történhet, amit csak a kultúrátok támogat. Többnyire azt jelenti, hogy el kell hagynod a házat és elmenni olyan helyekre, ahol együttműködhetsz a szinkronicitás lehetőségeivel. Nem számít, hogy mit keresel, a rendszer, az emberiség rendszere és részt vesz benne. Ezért nem ülhetsz egy szobában egyedül, várva a válaszokra. Sokan mondják: "Kedves Szellem, mutasd meg nekem, amit tudnom kell." Aztán csak ülnek és semmi sem történik és semmi sem történik. Így kétségbeesve felkelnek és elmennek egy ezoterikus könyvesboltba. Végigsétálnak a polcok között és egy könyv a fejükre esik! Isten jelet adott! Akkor gyakran azt mondják: "Ez az a könyv, amit kerestem. Micsoda megvilágosodás számomra. Köszönöm, Istenem." Ez így működik. Fel kell kelned és "mászkálnod" és amikor így mászkálsz, akkor jön a hatos pont.
Hatos pont: Várd a szinkronicitást. A szinkronicitást úgy határozzuk meg, mint olyan energiák, amelyek összehangolnak a céllal. Ezek a helyzetek úgy néznek ki, mint véletlenek, de nem azok. Ez a kulcs. Nincsenek véletlenek. Vannak azonban olyanok, a hitrendszereteken kívül, akik azt mondják:” Ez nem igaz." A szinkronicitás úgy néz ki és úgy jelenik meg, mint véletlen egybeesés. Gyakran úgy tűnik, mint egy véletlen, de nem az. Te vagy a megfelelő időben, a megfelelő helyen, együtt a lehetőségekkel, amelyek megfelelnek annak, amiért imádkoztál. De ha szinkronicitást akarsz és behangolt lehetőségeket, akkor ott kell lenned, hogy megtapasztald őket. Tehát valamit csinálnod kell, legyen az egy telefonhívás vagy egy elektronikus kommunikáció, vagy akár te magad a testeddel, de oda kell helyezkedned ahol a szinkronicitás és a rendszer el tud érni. Vannak köztetek olyanok, akik még most sem akarnak így tenni, mert azt hiszik, van valamiféle szent dolog abban, ha rendíthetetlenek maradnak és csak imádkoznak. Inkább próbáld megérteni a dolgok egyensúlyát. Megvan az ideje a könyörgésnek és megvan az ideje a befogadásnak. Mindkettő más helyen történik! Ha minden idődet a könyörgés helyén töltöd, nem fog megtörténni a befogadás. Ezek az alapelvek.
Most pedig néhány praktikus tanács, ezen alapelvek használatához. Az első a legnehezebb dolog az Emberi Lények számára, az időzítés. A ti órátok nem Isten órája. Lehetetlen egy 4D-s időkeretet alkalmazni egy interdimenzionális potenciálra. Sok csalódást okoz az Emberiség számára, hogy Isten nem akkor szállítja a dolgokat, amikor kérik, hanem amikor szükség van rá. Találkoznia kell a szinkronicitás elrendezésével és a pillanat energiájával. Ne gyártsatok feltevéseket az időzítésről. Amikor az Emberi Lények kérnek valamit, úgy érzik, hogy egy vonatjegyet vásároltak. Aztán ott toporognak, feltételezve, hogy jön a vonat és benne Isten. Nem így működik. Egyáltalán nem jegyről van szó. Ez egy kérelem a szinkronicitáshoz, az időzítésre való mindenféle feltevés nélkül. Ugyanezt mondhatjuk el a másik dologról, a válasz kézbesítéséről is. Imádkoznak valamiért és egy komplett választ feltételeznek. A 4D-ben ez történik. Amikor elmész a kereskedésbe és veszel egy autót, a teljes autót megkapod. Hát nem ezt kéne feltételezni? Valószínűleg tiltakoznál, ha csak a kerekeket kapnád meg ma, a járművet pedig csak holnap, vagy fordítva. De a szinkronicitás így működik– darabonként. Csak azt akarjuk mondani, hogy sokszor a válaszok darabokban jönnek. És neked kell őket összeillesztened, hogy megkapd az egészet. Ne gyárts feltevéseket arról, hogyan fogod a választ megkapni, vagy, hogy teljes vagy hiányos lesz-e, vagy, hogy egyáltalán honnan fog jönni.