Ti emberi lények, Istent be akarjátok dugni a saját dimenziótokba, és aztán kijelenteni: "Ez Isten".
Úgy érzitek, hogy van egy fizikai hely, ahol Istennek léteznie kell.
Egy tréfás hasonlat: A vérsejtjeid élő sejtek és van tudatossága. Szaporodnak, dolgoznak, céljuk van, élik az életüket, megszületnek, meghalnak. Vagyis úgy, mint te. Összejönnek és eldöntik, hogy biztos van egy magasabb cél, amiért itt vannak. Körbe rohangálva a sötétben, a test vénáiban, mit feltételezel, kit imádhatnak? A szívet? Talán a vesét? Lehet, hogy a tüdőt? Végül is ott állnak meg. De mit gondolsz, mennyien képesek közülük elképzelni a választ a testen kívüli "szomszédságról"? "Lehet, hogy egy olyan valamiben vagyunk, ami nagyobb, mint amit el tudunk képzelni." Mondhatják "Lehet, hogy létezik egy tudatosság a fölött, ahol mi vagyunk. Lehet, hogy létezik egy cél, amit mi nem látunk." És ahelyett, hogy imádnák a szívet, vagy a májat, vagy a tüdőt, választhatják azt az elképzelést, hogy létezik valami mindezen kívül, amit ők ismernek, valami, amit ők soha nem láttak, vagy láthattak. Így fognak tenni? Nem jellemző. Inkább egy nagy vérsejtnek képzelik el Istent, ami fényt áraszt. Ez nagyon hasonlít az Emberi gondolkodásra.
Istenből tárgyat akartok készíteni, bedugni a Szellemet egy fizikai helyre a látható univerzumban. Legtöbb ember nem érti, hogy Isten nem az Emberi valóságban létezik.
Ahogy a vérsejtek szállítják az oxigént, életet adva az Emberi Lénynek, az emberek szállítják Isten életét. Ez a valóság.
Ti részei vagytok a mindenségnek, amit Istennek hívtok. A Szellem nem létezhet nélkületek.
Forrás: Kryon - Egy Út a Szeretetegységbe
Fotó: Pixabay.com